A szelíd irányító

Hinni sokféleképpen tanították az embert az elmúlt évezredekben. Hinni pedig valóban sokféleképpen lehet. Az Emberhit most hozzá szeretné segíteni az embereket, hogy fedezzék fel magunknak a hit igazi szerepét és csodálatos erejét.

Az Emberhit tanítása szerint hinni egyben akarni is jelent.

Ha hitünk harmóniában van a tudásunkkal, nem csak megsokszorozza képességeit és energiáit, hanem kulcsot is kap, amely sok addig bezárt ajtót megnyithat. És ezek között a legfontosabbat is: a tudatalatti ajtóját.

Igen, az igazi hit minden másnál jobban képes befolyásolni, akár irányítani a tudatalatti világát, és ebbe a világba a testünket is bele kell érteni – mert a test is a tudat „alatt” van, mint a Föld az Ég alatt.

A tudatalatti eredendően öntörvényű, dacos, nem engedelmeskedik parancsoknak, de a „szép szóra”, ami a hit üzenete, sugallata hajlik hallgatni.

Az, hogy mire képes tudásunk, vagy hitünk, milyen hatékony az akaratunk, mennyire kompetensek vagyunk nem egy triviális természeti törvény, hanem tanulás, fejlődés eredménye. Ha a helyes úton járunk, okosan és szorgalmasan gyarapítjuk tudásunkat, erősítjük hitünket, jó technikákat sajátítunk el, kitartással szert teszünk kellő gyakorlatra, megtanulhatjuk a világ sok nyelvét, úgy ahogy egyes bölcs öregek körülnéznek, és ismerve a természet nyelvét, megmondják neked, milyen lesz másnap vagy harmadnap az időjárás.

Hasonlóképpen a hited válhat nem csak egyszerű tolmáccsá a tudatod és a tudatalattid között, hanem a tudatalattid szelíd irányítójává is válhat.

De vigyázat! A tudatalattinak megvannak a saját törvényei, képességei, korlátjai is. Azt önkényesen nem lehet bármire kényszeríteni. A hited az idomár, a tudatalattid az oroszlán. Idő előtt és könnyelműen ne dugd be a fejedet az oroszlán szájába.

Végül még egyszer fontos hangsúlyozni: nem egyszerűen arról van szó, hogy a hit révén egy eszközhöz jutunk egy cél eléréséhez, abban az esetben, ha van egy aktuális célunk. Amit meg kell érteni, az az, hogy a hit szükségszerűen tartalmaz akaratot is. Ebben van egy lényeges különbség hit és tudás között. Tudom, milyen a világ ma, ha tetszik, ha nem. De az, hogy mit hiszek, amikor azt kérdezik tőlem: „milyen lesz a világ holnap?”, árulkodik akaratomról. Ha azt mondom: „Azt hiszem, a jövő még rosszabb lesz.””, hiába magyarázkodnék, hogy én nem azt akarom, hogy a jövő rosszabb legyen.

Ez meglehetősen egyszerűsítő példa, de segíthet megérteni az igazi hit lényegét. Az nem azonos a puszta akaratunkkal, de még kevésbé szabadna összetéveszteni szorongásainkkal. Komoly – és sajnos megalapozott – szorongásunk lehet, hogy a jövő rosszabb lesz, de ezt ne nevezzük hitnek.

Mert az igazi hitnek vállalhatónak kell lennie. A hit egy csillag, mint tudásunk templomának zárókőve.

* * *

Idő kell

Mi tagadás, a bibliai 10 egyszerű. Azt is lehetne mondani, hogy világos, érthető és követhető, de ez már lényegében benne van abban, hogy „egyszerű”. Az sem vitás, hogy ebben megtalálható a legfontosabb: „ne ölj” (ami gyalázatos módon a legkevésbé betartott parancsolat, ami a bibliai hitet ölelő intézményeket illeti). No persze, a lopás tilalma is megszívlelendő…

Ehhez képes az Emberhit 10 útmutatása első ránézésre meglehetősen elvont, szinte zavaros… Jó ez?

Ez a tanítás – bár millió éves gyökerekből táplálkozik – új. Ez azt jelenti, hogy semmi sincs még elég jól kimondva, de másrészt azt is, hogy az is, ami jól van kimondva, nehezen érthető lehet. Új fogalmak, új összefüggések, új felismerések várnak arra, hogy az emberek megismerjék, megértsék, el- és befogadják, világosnak, fontosnak és felemelőnek érezzék.

Ehhez idő kell.

És magyarázatok, beszélgetések, gondolkodás.

Első lépésben vegyük sorra ezt a 10 útmutatást, és próbáljuk jobban megérteni.

* * *

Az Emberhit 10 útmutatása

Emberként élni a legmagasabb rendű létezés. Élj emberhez méltóan!

Egy vagy te. Szeresd magadat!

Minden ember a testvéred. Szeresd az embereket!

A világ örök és végtelen. Tedd békéssé a világot!

Minden saját képessége szerint létezik. Tedd jobbá a világot!

A tudás hatalom. Tanulj!

A tudás alap a hit számára. Legyen hited!

A tudás közös nyelv. Legyen közösséged!

A tudás öröm. Legyen örömöd!

A tudás erő. Legyen erőd felemelkedni!

* * *

Figyeld meg jól! Ezek nem parancsolatok. Az Emberhit nem parancsol. Senki más nem adhat parancsot neked az Emberhit nevében, mert az Emberhit számodra te magad vagy. Csak te magad parancsolhatsz magadnak.

Amit itt olvasol: tanácsok. Éspedig egyvalaki által, hosszú töprengés után megfogalmazott tanácsok. Ez nem az első, és bizonyára nem az utolsó változatuk. Az élet, a tapasztalat formálja, csiszolja ezeket.

És ne feledd: az Emberhit nyílt kódú eszme. Szabadon átdolgozhatod a fenti útmutatásokat, úgy hogy a legtöbb biztonságot, erőt, fényt, útmutatást adják meg neked. Utána, ha úgy gondolod, titokban tartsd saját útmutatásaidat, ha másképpen gondolod, osszd meg másokkal: hadd tanuljanak. De még a vita is hasznos, de mennyire hasznos lehet.

* * *

A kezdet

2015 Pünkösdjén ébredéskor sürgető gondolatok szálltak meg: kelj fel, és csináld. És formálódtak agyamban az újabb és újabb mondatok, megannyi erős üzenet.

A hit és a tudás kérdéseivel azóta foglalkozom, amióta az efféle filozófiai problémák érdekelni kezdtek, vagyis gyerekkorom óta. Kalandoztam, és tévelyegtem, igyekeztem mindent kipróbálni, megcáfolni, és a cáfolatot megcáfolni, élvezkedtem vad gondolati vagy éppenséggel matematikai konstrukciókkal, de rendítetlenül az ateizmus álláspontján álltam.

Naplómban 2010. február 21-én írtam be: „Istenhitre ateizmus? Emberhit!”

Azóta is ezt tartom az Emberhit születésnapjának, bár akkor rendelkezésemre állt hosszú évek óta gyűjtött ismeretek és érlelt gondolatok sokasága. Így viszonylag könnyen és csattanósan formálódott az új elképzelés.

Csakhogy ennek kidolgozására sem kaptam sehonnan sem ösztöndíjat. Elég feladat volt harcolni a Változó Világ túléléséért, meg intézni egy bonyolult pálya bonyolult mindennapjait, megírni egynéhány kötetet stb. stb.

Ezzel együtt az Emberhit anyaga gyűlni és formálódni kezdett. Körvonalazódott az Emberhitet bemutató külön kötet, amely itt érhető el.

A kedvenc Csetlő-naplómban is egy sor bejegyzés született ezzel a címkével, ezek itt érhetők el (a mai napig 30 bejegyzés).

És természetesen kezdettől fogva helye lett az Emberhitnek a Változó Világ portálon, itt.

Mindez még kevés, de hiszek a folytatásban.

* * *

Az ember emberi volta

Van-e fontosabb kérdés, mint az, hogy milyen öntudatot ad az embernek hite?

Elrettentő példa az ember önképe „a Könyv vallásainak”, vagyis a judaizmus, a kereszténység és az iszlám, de különösen a katolicizmus világában: ott az ember porból lett, kiszolgáltatott és gyarló bűnös, akire az istene imádása, a könyörgés és az önsanyargatás napi feladata nehezedik.

De ez nem azért van így, mert egy hittől nem lehetne mást várni. Nem túl sok, de ismerünk szép példákat pozitív emberi öntudat építésére. Az egyik legszebb az Európában ezer évig népszerű orfikus hit.

Az Orpheuszhoz köthető hit valóságos szellemi forradalmat hajtott végre azzal, hogy elvetette a hellén világban is meghonosodott hiedelmet, amely szerint istenek és emberek két távoli, össze nem érő fajok. Az orfikus hit mítoszában Zeusznak gyermeke születik Perszephonétól, aki a Dionüszosz nevet kapja. A féltékeny Héra biztatására az olümposzi istenekkel örök haragban lévő titánok elrabolják a gyereket, feldarabolják, és nagy üstökben szénné sütik. Zeusz mérhetetlen fájdalmában felkutatja a gyilkosokat, és villámjaival őket is szénné égeti. A széjjelhordott koromból kinőttek az első emberek. Magukban hordják az isteni eredetű titánok hallhatatlanságát, de az általuk elkövetett istengyilkosság bűnét is. Ezt kell lemosniuk magukról, amit egy egész sajátos életmód szolgál, kezdve a rituálés fürdéssel, egészen a húsevés, de főleg az akkoriban az antik világban általánosan gyakorolt áldozathozatal elvetésével. Hiszen, amikor feldarabolnak egy bárányt, és az isteneknek felajánlva megégetik combjait, ez újra és újra széttépi Perszephoné szívét.

A mítosz bővelkedik az antik világra jellemző bizarr és kegyetlen elemekkel, mégis egy új szemléletet és életmódot hirdetett, nem kis sikerrel az emberek körében. Keletkezését az időszámításunk előtti 6. századra teszik, és egészen az időszámításunk 5. századáig számon tartják, mint élő mozgalom, anélkül, hogy valamikor is valahol „uralkodó” vallássá vált volna.

Minden ízében élet- és életörömet igenlő hit, amelynek kulcseleme az ember isteni volta.

Nem lenne helyes dogmatikusan szembeállítani a két példát. Egyetlen nagy vallás sem egységes, a Biblia három vallása sem az, ellenkezőleg, szinte kibékíthetetlen ellentétek feszülnek kereteiken belül is. Elég, ha a gnosztikus és a katolikus hagyomány ellentétére gondolunk.

Akárhogy is legyen az elmúlt sok ezer év vallásaival, a mai hitünk számára a feladat világos. Egy világosság, amelyért nagy árat fizettünk ez alatt a sok ezer év alatt.

És ez a fény: hitünk szilárd tengelye maga az ember.

Ember: szebbet, nemesebb, igazabbat nem mondhatunk arról, ami lakozik benne: emberi volta.

Az ember az a lény, amely maga teremti sorsát.

* * *

Mert van már Emberhit

Ami tudnivaló, azt tudd! Ami hinnivaló, azt hidd!

Legyen jó és erős tudásod, és legyen jó és erős hited!

Erre a két lábra egyenesedj fel!

Számíthatsz arra, hogy minden eddiginél biztosabban állsz meg a világban, mert itt van már az Emberhit.

* * *